Önjáró Sétalap, Sétautalvány, Ajándékkártya

Válaszd a városélményt ha mozgásra, kulturális kikapcsolódásra, feltöltődésre vágysz!

Kattints a Shopra!

Anyák napjára: kiemelkedő magyar anya-lánya párosok

Sétaműhely
Sétaműhely

A közelgő anyák napja alkalmából fogadjátok sok szeretettel Antoni Rita írását, aki a magyar nőtörténet meghatározó anya-lánya párosait mutatja be.

Karacs Ferencné Takáts Éva, az első magyar közíró nő, és Karacs Teréz, a nők oktatásának úttörője

Karacs Ferenc térképész, rézmetsző és felesége, Takács Éva pesti háza a 19. század első évtizedeiben, a mai Szentkirályi (akkor: Ősz) utcában a korabeli szellemi élet központja volt. A művelt házaspárnak hat gyermeke született. Környezetük értetlenkedése közepette a lányokat is taníttatták, szakmát adtak a kezükbe. Takáts Éva 43 éves volt, amikor 1822-ben a Tudományos Gyűjtemény c. folyóiratban szerkesztői felkérésre és barátai biztatására recenziót jelentetett meg Sebestyén Gábor színművéről, melyet teljesen nem marasztalt el, ám csípős hangon bírálta a nőábrázolását. Darázsfészekbe nyúlt: a kialakuló vita közel hat évig tartott, kiterjedve a nők szerepére általában (a színdarabíró azt is kétségbe vonta, hogy a nőknek joguk van-e a nyilvánosság előtt megszólalni). A következő években Takáts többször is megnyilatkozott – elsőként írta le, hogy azonos színvonalú oktatás mellett a nők a férfiakéval egyenrangú politikai, művészi, tudományos teljesítményre lennének képesek.

 

Családi háttere az 1808-ban született Karacs Terézt arra inspirálta, hogy egész életét a magyar nők oktatásának szentelje. Először nevelőnőként tevékenykedett, majd a Miskolcon alakuló leánynevelő intézetbe hívták. Emiatt elutasította barátja, Teleki Blanka ajánlatát, hogy az ő intézetében tanítson Pesten: maga helyett Leövey Klárát ajánlotta. 1848-ban az alakuló Magyar Nevelési Társaság egyetlen női tagja volt. Kiharcolta, hogy a tanítónők a férfiakéval azonos fizetést kapjanak, és a fiúkra, lányokra egyaránt azonos idejű tankötelezettség vonatkozzon. 1859-től Kolozsváron, majd ismét Pesten tanított, többek közt Arany János unokáját, Szél Piroskát.

 

 

 

 

Veres Pálné Beniczky Hermin, a szervezett magyar nőmozgalom elindítója és Veres Szilárda, nőegyleti elnök, író

Beniczky Hermin – akinek szobrától Mégis, hol a nők helye? c. sétánkat indítjuk – előkelő családban született. Művelt, komoly lány volt, ezért a kor szokásaihoz képest későn, 24 évesen ment csak férjhez Veres Pál jegyzőhöz. Nem buzgott benne a szereplési vágy, boldogan leélte volna az életét a családi tűzhely mellett, ám nagyon zavarta, hogy nem talál megfelelő iskolát Szilárda lánya számára. A legjobb magántanárokat fogadta fel mellé és ő maga is részt vett az órákon. Ötvenéves volt (Szilárda már négy éve férjhez ment és elkerült a szülői háztól), amikor betelt nála a pohár és mégis a tettek mezejére lépett. A családi barát, Madách Imre ugyanis akadémiai székfoglalójában a női nem szellemi alacsonyabb rendűségét fejtegette. Több se kellett Beniczkynek, „Felhívás a nőkhöz” címmel kiáltványt jelentetett meg a magyar lányok magas szintű, szervezett oktatása ügyében, majd hamarosan létrehozta az Országos Nőképző Egyesületet. Jelszavuk a „Haladjunk!” lett. Iskolát alapítottak a Zöldfa (ma: Veres Pálné) utcában, mely a mai napig működik. Nagy álma volt, hogy az egyetemek kapui is megnyíljanak a nők előtt – ez halála után néhány hónappal, 1895 decemberében valósult meg.

 

Örökségét egyetlen gyermeke, Veres Szilárda vitte tovább, aki 1841-ben született. Gyerekkorát a magyar forradalom eszméi hatották át, a család Kossuth Lajossal is találkozott. Gondos nevelést kapott. Húszévesen férjhez ment, de 1863-tól szüleihez közel, a Pest megyei Váchartyánban élt családjával. Négy gyermeke született, egy fiú (aki 19 évesen balesetben meghalt) és három lány. Ötvenöt évesen, édesanyja halála után, 1896-ban kapcsolódott be az egyesület vezetésébe alelnökként Teleki Jozefin mellett. Ebben az évben alakult az egyesület iskolája lánygimnáziummá: 1900-ban érettségizett az első osztály. 1901-ben Szigethy Gyulánéval együtt sajtó alá rendezte anyja munkáit és levelezését, 1922-ben pedig kiadta saját emlékiratait.

 

 

Polányi Laura történész és Eva Zeisel keramikus

Polányi (Polacsek) Laura arcképe ott szerepel a Veres Pálné Gimnázium első érettségiző lányosztályának tablóján. Híres család tagja: apja Polacsek Mihály vasútépítő mérnök, anyja az irodalmi szalonjáról ismert Wohl Cecília („Cecil mama”), testvérei Polányi Károly gazdaságtörténész (a Galilei Kör első elnöke) és Polányi Mihály kémikus. Laura sem akarta a tipikus polgári női életutat követni: 1903-ban, az első nők egyikeként szerzett diplomát a bölcsészkaron. Unokatestvére, Szabó Ervin támogatásával részt vett a nemzetközi közgazdasági és szociológiai szakirodalom bibliográfiájának összeállításában, majd Szabó Ervin utódjaként ő lett egyik szerkesztője a brüsszeli Bibliographia Economica Universalisnak. Emellett előadott a Társadalomtudományi Társaságban, szocialista szakegyletekben, beszélt és cikkeket írt a szocializmusról és feminizmusról. 1911-ben saját lakásában kísérleti iskolát nyitott, amelyet a megszokott porosz nevelés helyett szabad, liberális szellemiség jellemzett. Anyja példáját követve irodalmi szalont is fenntartott, ahol a kor szinte valamennyi jelentős művésze megfordult. A húszas évektől a Szociáldemokrata Párt tagja. 1932-ben Berlinbe, Moszkvába, majd Bécsbe költözött. 1939-ben az USA-ba emigrált. Itt John Smith angol kapitánynak, Virginia állam megalapítójának magyar kapcsolatait kutatta. Kimutatta, hogy Új-Anglia hőse csakugyan harcolt Erdélyben Báthori Zsigmond oldalán, amit az amerikai történészek hosszú ideig kétségbe vontak.

Lánya, Striker Amália Éva 1906-ban született. Festőművésznek tanult, majd kitanulta a fazekasmesterséget. Kezdetben a budapesti Gránitgyárban, 1928-tól Németországban dolgozott. 1932-ben a Szovjetunióba költözött, ahol néhány év múlva a kerámiaipar művészeti vezetőjének nevezték ki. 1936-ban bebörtönözték, másfél év múlva, nemzetközi nyomásra engedték ki. Szabadulása után Bécsbe költözött, ott kötött házasságot Hans Zeisellel. 1938-ban a nácik elől New Yorkba emigráltak, ahol hamarosan sikeres karriert futott be. Nagynevű cégeknek dolgozott, és a Pratt Institute tanáraként ő tartotta az első formatervező kurzusokat. 1946-ban az első nő volt, akinek a Museum of Modern Art egyéni kiállítást rendezett. 1983-ban a Zsolnay- és a Gránit Kőedénygyár részére is tervezett edényeket. Számos magyar és nemzetközi kitüntetés birtokosa. 2001-ben (95 évesen!) TED-beszédet is tartott.


G. Beke Margit író, műfordító és Ata Kandó fotóművész

Beke Margit 1890-ben született Beke Manó matematikus és Stern Laura gyermekeként. Ő is Veres Pálné gimnáziumában érettségizett, ezután hozzáment Görög Imre műfordítóhoz. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre. Csak két szemesztert hallgatott, viszont autodidakta módon tovább művelte magát és önállóan több nyelven megtanult. Amikor férje hazatért a szovjet hadifogságból, néhány hónap alatt megtanult tőle oroszul. Összesen nyolc nyelven beszélt. Elsősorban a skandináv irodalom vonzotta: Henrik Ibsen, Sigrid Undset, Selma Lagerlöf, Knut Hamsun és Martin Andersen Nexø műveit fordította. Fordított az orosz irodalomból is, többek közt Dosztojevszkijtól a Bűn és bűnhődést. Összesen mintegy 170 regényt és novelláskötetet ültetett át magyarra. Saját műveket is írt, az elsőt 1915-ben lányáról (Ata könyve). 1983-ban a Művészeti Alap Irodalmi Díjával tüntették ki. 1986-ban jelentek meg visszaemlékezései Történetünk: történelem címmel. Élete végégig, 98 éves koráig alkotott.

 

Görög Etelka 1913-ban született. Az Eta becenév módosult (mert kisgyerekként így tudta kimondani) Atára, melyet aztán egész életében használt. Művészeti iskolákba járt, így ismerte meg későbbi férjét, Kandó Gyula festőművészt (Kandó Kálmán unokaöccsét). Kitanulta a fényképezést, többek közt Reisman Mariann laborjában dolgozott, aki Máté Olgát váltotta a Veres Pálné utcai műhelyben. A német megszállás alatt zsidókat bújtatott (mivel férje nem zsidó volt, ő félig-meddig biztonságban volt), ezért később megkapta a Világ Igaza kitüntetést. 1947-ben férjével és három gyerekükkel (már nem először) nekivágott Párizsnak, ahol Robert Capa vette szakmai pártfogásába. 1956-ban Violette Cornelius-szal a magyar menekülteket fotózta, a kiadott album bevételét a forradalomban elárvult gyerekeknek adományozták. A hatvanas években Dél-Amerikába utazott és ott készített fotókat, ezeket tartja legfontosabb munkáinak – még a British Museumban is kiállítottak belőlük. Később gyerekeinél Amerikában, majd Angliában élt, mindvégig dolgozott. 103 évesen egy hollandiai idősotthonban érte a halál.

Anyák napja alkalmából 20% kedvezményt adunk minden sétajegyre! Lepd meg édesanyádat vagy nagymamádat városi tematikus sétával, adj élményt ajándékba!

Kuponkód: anyaknapja                 Érvényes: május 1. éjfél

Válogassatok időpontot a Menetrendből, téma szerint a Sétakínálatban kereshettek!

Megosztom másokkal

Ajánljuk figyelmedbe