Egyik kedves sétálónk, Emília küldte az alábbi történetet. Ugyan nem a járvány idején játszódik, de annál érdekesebb. A fáradtságát 2000 Ft-os Sétautalvánnyal jutalmazzuk. A felajánlott jutalommal továbbra is arra biztatunk mindenkit, hogy találja meg a környezetében azokat, akiknek segítségre van szükségük. Íme a történet:

“2017 karácsonya előtt egy-két héttel a gyóntatóm elégtételként azt mondta, hogy ima helyett valakinek két kiló narancsot adjak meglepetésként. Mi az nekem? – így magamban. A buszmegállónkkal szemben a másik oldalon többször láttam egy nénit a szemetesben keresgélni. Őt fogom meglepni. Be is szereztem a két kiló gyümölcsöt, de a narancs kinézete miatt inkább mandarint vettem.Reggel korán keltem, hogy találkozhassak a kiszemeltemmel. Várok rá, de hiába, nem jött. Nem baj, majd holnap. Másnap se jött.
Kitartó voltam, de féltem, nehogy tönkre menjen a gyümölcs. A lépcsőházba érvén látom, hogy Attila kilincsén ott lóg a szokásos szatyor. Mentem tovább az én otthonomba. Rövid spekulálás után döntöttem. A már kész süteményekből pakoltam, egy kis szaloncukrot is hozzá, és becsöngettem a Szomszédhoz, Attilához. Neki ugyanis egyik lábát amputálták, tolószékes lett. Mondom, hogy mi járatba jöttem. Azon nyomban beletúrt a csomagba.
– Ez máskor is jöhet! – mondta.
Kellemes ünnepet kívántam, és csalódottan mentem a dolgomra. Igen, mert egy sima köszönöm jobban esett volna. Hónapokig foglalkoztatott a hálátlan megjegyzése. Végül arra jutottam, hogy ő ilyen. Gyakran előfordul, hogy lányaim, unokáim látogatásakor ez az marad. Bele egy szatyorkába, Attila kilincsére akasztom. Több mint egy év is eltelt, amikor telefonon érdeklődött, hogy: “Magácska szokott engem meglepni? És az édességet is Magácska? És a ….is?”. Nagyon hálálkodott és megköszönt mindent.
Pár nappal ezelőtt mondja a telefonba, hogy magácska egy gondolatolvasó. Éppen gondoltam, hogy szeretnék egy pár falat lazacot enni. Ott volt a kis szatyorkában. Másik alkalommal a marcipán jutott eszembe. “Azzal is Magácska lepett meg?” – Hálálkodott.
Utóirat: Hosszú hónapok után ismét láttam a Nénit kotorászni a szemétbe. Beszélgettem vele, kiderült, hogy a nyugdíját a lánya osztja be, a közelben lakik, szükséges neki, hogy a szemétben kincseket találjon. Másnap is jött, én meg egy nagy üveg baracklekvárt vittem neki. Vége.”
Köszönjük a történetet!
Nemcsak jutalmul küldjük, de továbbra is 30%-os kedvezménnyel áruljuk a Sétautalványainkat. A megvásárolt Sétautalványt elektronikusan küldjük ki, így garantáltan fertőzésmentes. Tesszük ezt azért, hogy fenntartsuk a Sétaműhelyt a nehéz időszakban is, ezért a segítségeteket kérjük. Reméljük, hamarosan véget ér a járvány és újra együtt sétálhatunk.
A kedvezményes Sétautalványt itt tudod megvásárolni: https://setamuhely.hu/shop/