Önjáró Sétalap, Sétautalvány, Ajándékkártya

Válaszd a városélményt ha mozgásra, kulturális kikapcsolódásra, feltöltődésre vágysz!

Kattints a Shopra!

Emléktáblát a nőknek: Máté Olga fotóművész

Sétaműhely
Sétaműhely

A „Mégis, hol a nők helye?” c. sétánkon meg szoktunk állni az épület előtt, melynek felső szintjén rendezte be műtermét az egyik első magyar fotográfusnő, Máté Olga. A messziről reményt keltő tábláról közelebb lépve kiderül, hogy egy perzsa szőnyegárus hirdetése – pedig sikeres életpályáját tekintve Máté igazán megérdemelné, hogy a köztéren megemlékezzünk róla.

Mauthner Olga Szigetvárott született 1878-ban. A kereskedő apa és a varrónő anya összesen hét gyereket nevelt. A családnevet Pestre költözésük után Mátéra magyarosították. A szülők támogatásával a négy fiú mellett a három lány is szakmát szerzett: Gizella anyja nyomdokaiba lépve szabás-varrást tanult, Melanie tornaiskolát nyitott, Olga érdeklődése pedig a fotografálás felé fordult.

Ez utóbbi foglalkozást a pályaválasztásra, a nők önálló megélhetésére nagy hangsúlyt fektető Feministák Egyesülete külön ajánlotta a nők figyelmébe, hiszen a viszonylag új szakmákban még kevésbé betonozódott be a férfiuralom, így a nők könnyebben jutottak érvényesülési lehetőségekhez. A hagyomány szerint az első magyar női fotós, Werner Karolina ugyan már 1858-ban megnyitotta műtermét a Hatvani utcában, de számottevő követőiről a századfordulóig nem tudunk. Ennek részben az is lehetett az oka, hogy még a különösebb fizikai megterheléssel nem járó fényképezésre is rávetült a nőiességben tett kár gyanúja.

“Bátran ki merem mondani, hogy az a nő, ki tudományosan képzett fényképész, s egész életét erre szentelte, az nem olyan nő többé, mint az, ki hivatását csak a család vezetésében kereste, mert annak a nőnek nőiessége elveszett. Belemélyedni a kémiába, a fizikai törvények kutatásába, a kísérletek és vegytani képletek útvesztőjébe, folyton tanulni, és ésszel, oda szegezett figyelemmel manipulálni, mert a legcsekélyebb tévedés néha helyrehozhatatlan hibákat szül: az erős férfinak is olyan gondot ad, hogy megőszülhet bele: miként bírná tehát azt meg egy gyönge idegzetű nő, kinek számára a természet egészen más kört, munkálkodásra más irányt tűzött ki”

Máté Olga 1908-ban (Robert Dührkoop felvétele)

– írja például az 1880-as években a Fényképeszeti Lapok szerzője. Ezek alapján legfeljebb hobbifotósként, esetleg segédként tűrték meg, és művészi munkára alkalmatlannak vélték a nőket. A komolyabb ambícióval bírók ezért – csak úgy, mint a Németországba utazó Máté Olga – külföldön sajátították el a szakma fortélyait.

Hazatérve elsősorban a portréfotózás kiválósága lett: ma is ismertek és széles körben használatosak az általa készített arcképek Babitsról vagy Kaffka Margitról.  Ellentétben a kor szokásaival, hivatását azután sem adta fel, hogy férjhez ment a két gyerekkel megözvegyült Zalai Bélafilozófushoz. Sőt: lakásuk szalonná, a kor haladó szellemi elitjének rendszeres találkozóhelyévé vált, és ez a férj korai halála után is (tífusz vitte el az első világháborúban) így maradt.

Schwimmer Rózsával megismerkedve aktívan bekapcsolódott a feminista mozgalomba, így őt kérték fel az 1913-as budapesti női választójogi világkongresszus hivatalos fényképészének. Kedvelt témája volt még az akt (1934-ben kisebbfajta botrányt is okozott, amikor nő létére elsőként állított ki ilyen fotót!) és a táncoló nő. Előszeretettel örökítette meg a korszakban divatos mozdulatművészeti előadásokat is.  Nemzetközi kiállításokon is nagy sikerrel szerepelt. A negyvenes évektől, miután műtermének módos vendégköre megcsappant, reklámfotózást is vállalt, de ezeket a munkákat is művészi igénnyel végezte.

Ha Te is fontosnak tartod,hogy több nő kapjon emléktáblát Budapest utcáin, akkor gyere el velünk a „Mégis, hol a nők helye?” című sétánkra!

Megosztom másokkal

Ajánljuk figyelmedbe