Sztankay Orsolya

Bár – szüleim legnagyobb örömére – majdnem jogász lettem, két év után mégis felhagytam a jogi esetekkel és nem oly meglepő módon, a színészet rögös útjára léptem. Így végül 2002-ben diplomáztam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kalandos és sok utazással teli vidéki színészlétemnek köszönhetően, élhettem és játszhattam Sopronban, Pécsett, Szombathelyen, Zalaegerszegen. Ezek a csodás városok mindig otthonommá váltak egy időre, ahol befogadtak és életre szóló emlékekkel lettem gazdagabb. A szívem csücske mégis Budapest maradt, talán mert itt nőttem fel, és ezt a fajta  „ismerősség-érzést”  nem pótolja semmi. A város iránti kiváncsiság,  és önmagam újra felfedezése  vezetett egy másik útra,  így találtam rá az idegenvezetésre. Ez egy különleges szakma, meglepetéssel teli és folytonos szellemi kihívás elé állít.  Mindig új emberekkel találkozni, rég elfeledett anekdótákat  megosztani  velük  elképesztően inspiráló.  Boldogság, ha a séta feltölti a résztvevőket és örömet okoz. Ezért érdemes, nekem ez a hab a tortán!