Virányi Anna
Szociológus/Idegenvezető
Somogyban nőttem fel, de most már életem felét a fővárosban töltöttem. Az egyetem miatt költöztem Budapestre és ahogy lassan megismertem a várost, úgy szerettem egyre inkább bele.
Eleinte csak mint közönség vettem részt városi sétákon, aztán szakmámmá vált az idegenvezetés – egy külföldön töltött tanév után, új nyelvtudásomat kamatoztatandó, elvégeztem az idegenvezetői képzést a Károli Gáspár Református Egyetemen.
A képzést nem a református háttér miatt választottam, katolikusnak neveltek, csak 20 évesen tudtam meg, hogy anyai dédanyám zsidó volt. A családom történetével együtt fedeztem fel Budapest zsidó történelmét és jelenét, a várbeli és pesti zsidónegyedek máig kedvenc városrészeim.
A szociológiában is a hivatalos történelem mögötti személyes történetek voltak a kedvenceim, különösen a kisebbségeké, legyenek azok zsidók, szentendrei ortodoxok, a nyolcadik kerület – ahol évekig laktam – rendkívül színes lakossága, vagy művészek, zenészek. Talán ezért szeretem az Eretnekek, kofák és vagabondok sétát, ami a társadalom peremére szorult közösségeket mutatja be.
Tinikoromban annyira rajongtam a rockandrollért, hogy órákig szótáraztam a kedvenc dalaim szövegét, ami sokat fejlesztett az angoltudásomon, később segített kapcsolódni a főleg amerikai vendégeimhez. A Sétaműhelynél pedig Budapest és Amerika kapcsolatát mutatom meg az Amerikai álom című túránkon.
A férjemmel is egy kultikus underground hely, a Kultiplex bontás előtti záróbuliján ismerkedtünk meg, ő punk-rockabilly zenész, zenekarával a régi vagabondok utódaiként jártuk Európát évekig.
