A neves Reich Koppel rabbi Verbón született ortodox rabbicsaládba. Később, pozsonyi tanulmányai után itt helyezkedett el rabbiként és vezette a helyi jesivát, mígnem meghívást kapott a budapesti hitközség vezetésére, melynek egészen 1929-es haláláig volt kimagasló szellemi vezetője. Az ő működésének ideje alatt jöttek létre és épültek fel az ortodoxia közösség ma is meglévő, alapvető intézményei, mint a Kazinczy utcai nagy zsinagóga, benne a hitközségi iskolával és székházzal, valamint számos egyéb zsinagóga, imaház és intézmények, ideértve a Gránátos utcai temetőt.
Emellett azonban Koppel rabbi a világi képviselet tekintetében is helytállt, hiszen utolsó éveiben a hazai ortodox zsidóság felsőházi képviselete is az ő vállán nyugodott, aminek előzményei érdekes adalékok a magyar zsidóság történetéhez is.
Ugyan az “izraelita” névvel illetett zsidóság már 1895 óta bevett felekezetnek számított, de a valós képviseletükre az országgyűlésben még harminckét évet kellett várniuk. Ehhez hozzátartozik ugyan az is, hogy 1918. november 18-án a felsőházi üléseket berekesztették, melynek működése aztán egészen 1926. november 15-ig szünetelt, míg felsőház címen ezután kezdte újra az ülésezést. Egyes források szerint az újrainduló ülésezés előkészítése során Sándor Pál országgyűlési képviselő az alábbi szavakkal győzte meg gróf Bethlen István miniszterelnököt az izraelita képviselet szükségességéről:
„Tudod-e, kegyelmes uram, hogy mit jelent, ha Magyarország, mely eddig csak arról volt híres, hogy numerus clausus hazája volt, egyszerre csak arról lesz nevezetes, hogy rabbit delegál a felsőházba? […] akkor ez holnap ökölnyi betűkkel fog megjelenni a külföldi világsajtóban, és különösen Amerikában, mert ez azt fogja jelenteni, hogy a rabbik felsőházi tagságával Magyarország példát mutatott a liberális törvényhozásnak.”
1927-ben aztán a hitközség választás útján, egyöntetű döntéssel Reich Koppelt delegálta az újjáalakított magyar felsőházba, aki így az első ilyen pozíciót betöltő személy lett. Az induló országgyűlés alakuló ülése azonban nem volt mentes a kellemetlenségektől, a korszak légköre sajnálatos módon rányomta bélyegét erre az örvendetes eseményre is.
Az ekkor 89 éves rabbit megkérték, hogy maradjon távol az alakuló üléstől, mivel azt mindig a mindenkori korelnök vezette volna, a kormány pedig nem akarta megkockáztatni azt a botrányt, hogy a felsőházat, ha csak egyetlen napra is, de egy ortodox rabbi vezesse. Koppel eleget tett a kérésnek, és „betegeskedése miatt” kihagyta az első ülésnapot.
A bölcs rabbi 1929. Szeptemberében adta vissza lelkét Teremtőjének. Temetése nagyszabású esemény volt, melyre a kormány lovas díszegységet küldött ki, és gyászolók tízezrei kísérték a rabbi gyászmenetét Budapest utcáin egészen a Csörsz utcai temetőig, ahol sátrat formázó sírköve ma is áll, és látogatják is az ortodox hívek itthonról és külföldről egyaránt.
A kohaniták ösvényén című sétánkon nemcsak Reich Koppel főrabbiét, de sok más nevezetes személyiség sírját is megtekinthetik sétálóink:
